Nyílt levél Gyurcsány Ferenchez!

         Tisztelt Embertársam!

         Gondolkodóba ejtett a megszólítás, hiszen nekem nem miniszterelnököm, még, ha a pártjára szavaztam volna is tavaly, mára már ugyan ez lenne a véleményem!

         Keresztényként, tisztelem az ember méltóságát, amit Istentől kaptunk mindannyian, akiket erre a világra küldetéssel hívott. Feladatunk, hogy egymás számára jobbá, szebbé tegyük a világot, hiszen nem önmagunkért vagyunk a világban, hanem a másik emberért.

         Ehhez a küldetéshez a felelősséget is, és munkánkról az Isten előtt való beszámolás kötelezettségét is megkaptuk. Ez alól Ön sem kivétel. Ha akarja, ha nem, Isten előtt Ön is meg fog állni, ahol el kell számolnia tetteiről!

         A végelszámolás, az isteni törvények szerint következik be! Őt nem vezetheti félre, Neki nem hazudhat, nem vásárolhatja meg, nem vesztegetheti meg, nem kap kiváltságokat, vagyonára, hatalmára való tekintettel. Ott minden EMBERRE egyformán vonatkozik a beszámolási kötelezettség, ha tetszik, ha nem!

         Amíg ezen a világon élünk, minden pillanat rendelkezésünkre áll, önvizsgálatra és felhagyni azzal, ami nem Istennek tetsző. Ha letértünk a helyes útról, a lelkiismeret segít számunkra visszafordulni arra az útra, ami nekünk van kijelölve, hogy küldetésünket beteljesíthessük. Ön ismeri még ezt a jóra való belső késztetést? Nagyon halkan, de még néha megszólal Önben, de már nincs, aki meghallja, nincs ott az a Gyurcsány Ferenc, akit Isten küldött erre a világra, akit Isten még mindig a gyermekének tekint, és várja a megtérését, mert Ő szereti Önt is.

         Sajnos a pénz, a hatalom, a különböző sötét tervek kiötlései, a gőg, a büszkeség, a hiúság, az önámítás, és a körülötte lévő párttársak és a sok mihaszna ugatásai, nyüszítései, kárörvendő csaholási elnyomják a lelkiismerete hangját. A hiánya viszont hatalmas űrként van jelen az Ön lelkében, ezért vannak a dühkitörései, a megmagyarázhatatlan viselkedések, gesztikulálások, képzelgései, az öntetszelgések, az ellenségkeresés, a gyűlöletkeltés, embercsoportok egymással való szembeállításai, a megalkuvások, a félelmek, a bizonytalanságok.

          A lélek vergődésének, szenvedésének jelei ezek. Eljutott odáig „jó barátai segítségével”, hogy meghasonlott önmagával, - hiszen lelke mélyén tudja, hogy rossz dolgokat tesz, és azzal is tisztában van, hogy az állampolgárok már régen látják és tapasztalják sötét, ország romboló cselekedeteit, - de mivel már egyedül maradt, eltaszítva magától Istent, nem képes visszafordulni.

         Tudja, hogy már nem hazudhatja az állampolgároknak még egyszer ugyanazokat, és azt sem mondhatja, hogy minden rendben van, és jó lesz majd valamikor, mert már a saját bőrükön érzékelik a magatehetetlen ember utolsó, kétségbeesett rúgásainak, intézkedéseinek nyomát.

         Ön, tisztelt embertársam, lelki-halálra ítélte magát a telhetetlenségével, a mindenáron hatalmon maradáshoz való ragaszkodásával! Gyötrelmes, hosszan tartó halál az, amikor egy ember önmaga ítélőjévé válik már itt a földön, de nem akar változtatni!  Az átalakulás sajnos végbement: az egész ember, maga lett a GYŰLÖLET! Isten irgalmazzon Önnek, ha már Önmagához nem tud könyörületes lenni!  Sohasem késő Istenhez térni, Aki vár Önre!

Nyíregyháza, július

                                                   Pataki Józsefné, Nyíregyháza Tel.: 20-463-8994