A szociológusa a Heti Válasznak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy akár az 1991-es taxisblokád idején, most is esély van arra, hogy egy aktív kisebbség maga mellé állítsa a többséget. Ennek első jelei lehetnek a szakszervezetek már lezajlott, és a diákok tervezett tüntetései a megszorítások ellen. Hegedűs eloszlatta azt a mítoszt, mely szerint annak idején az SZDSZ állt volna a taxissztrájk mögött, de azt megjegyezte, hogy a párt azt tette, amit egy ellenzéki párt tehet: meglovagolta az elégedetlenséget. Akárcsak most a Fidesz a Jó reggelt, Magyarország kiáltvánnyal - tette hozzá.

A szakember szerint Gyurcsánynak le kellett volna mondania miután kiderült, hogy nem mondott igazat a költségvetési hiányt illetően. "Kádárnak nem kellett megkérdeznie az embereket, el akarják-e adósítani az országot. Demokráciában viszont kötelező. Márpedig nem kérdezték meg a nyugdíjasokat, akarnak-e tizenharmadik havi juttatást ilyen áron. Nemet mondtak volna. Mind megtapasztalták, hogy a nyolcvanas évek eladósodásának milyen következménye lett: 1990 és 1994 között majd felére csökkent az életszínvonal" - vélekedett Hegedűs.

Az akkori helyzetről szólva a szociológus úgy vélekedett, hogy a magyar társadalom már akkor is a hazugságot büntette. "A Bokros-csomag is azért lehetett legitim, mert a társadalom már szankcionálta azokat, akik eladósították - leváltotta a korábbi rendszert. Ezért az emberek el tudták fogadni, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat. Bokrosnak nem a saját sarát kellett eltakarítania - Gyurcsánynak viszont igen. Ő nem számolt el az elmúlt négy évről, így árasztja el megszorító csomagokkal az országot. Olyan, mint a férj, aki miután eljátszotta a felesége hozományát, hazamegy, és az asszonytól még a kosztpénzt is elkéri a másnapi taxiszámlájára" - nyilatkozta Hegedűs, aki tagja volt a Medgyessy Péter által létrehozott demográfiai bizottságnak, ám miután látta, hogy csak szlogenek lesznek a tervekből, ott is hagyta. Mint francia-magyar kettős állampolgár, felszólalt a határon túli magyarok hasonló státusának megadása érdekében is.

De arra is nyíltan szólt, hogy a "a szoclib közgazdászok - tisztelet a kivételnek - elmulasztották felhívni az ország figyelmét arra, hogy Gyurcsány hazudik az ország állapotáról. Védhetetlen mulasztás volt szó nélkül hagyni a miniszterelnök végtelen cinizmusát. Magyarországon ugyanis ma már nem is a latin-amerikai, hanem a harmadik világbelihez hasonlatos társadalmi szerkezet van kialakulóban. Amint Kovács Ilona tanulmánya megmutatta, néhány száz milliárdos birtokolja a jövedelem harminc százalékát. A baj az, hogy belőlük három is jutott a kormányba, amely baloldalinak nevezi magát. Egy magamfajta zöld baloldalinak ez épp olyan, mint egy kereszténynek a szentségtörés. Ráadásul a modern demokrácia azért született, hogy a tőke hatalmát a köz hatalma korlátozni tudja. Ez a nagytőkés csoport viszont a saját érdekeit képviseli, és azóta, hogy megszerezte a politikai hatalmat is, nem alszom nyugodtan."

Arra a kérdésre, hogy miért érdekli mindez, hiszen Franciaországban él és ott is fizet adót, a szocilógus azt válaszolta, hogy az ő adójából fizetik Gyurcsány techno- és biopoliszos terveit. "Amikor kiderült, hogy még a pénzek elosztása is egy, a parlamenttől független milliárdos kezébe került, azt hittem, rosszul hallok. Hogy a miniszterelnök saját hatáskörbe vonja az ország fejlesztésére szánt összes forrást: ez csak diktatúrában lehetséges. Kommunista, fasiszta, valamint a kínai típusú reformdiktatúrában, ahol a tőke szabadságát a társadalom szabadságvesztésével biztosítják" - fogalmazott meglehetős élesen Hegedűs, aki azt azért elismerte, ha valóban ilyen társadalomban élnénk, ő sem nyilatkozhatná a fentieket.

"Abban a kérdésben viszont, hogy tovább csúszunk-e a harmadik világ felé, vagy a lenti kezdeményezéseket támogató társadalmi felzárkóztatás lesz a prioritás, ma nem a magyar társadalom, még csak nem is a parlament kezében van a döntés, hanem a miniszterelnök és barátai markában. Arra a kérdésre, hogy merre tovább, Magyarország?, egyetlen válaszuk van, és úgy tesznek, mintha kizárólag ez lenne az ésszerű döntés: a gazdaság versenyképességének növelése. Magyarán, a társadalom van a gazdaságért. Ez bizony a kínai reformdiktatúra krédója" - tartotta fenn állítását a szociológus.
(vg.hu)