Hol vagytok magyar Édesanyák, Édesapák?

         Érthetetlenül állok, megbénultan, kábultan, iszonyatos fájdalommal a szívemben. (Így fejezik ki, az elmondhatatlan fájdalmat.) Már nem is beszélhetek szívről, hiszen helyén, begyógyíthatatlan seb tátong, az egész, egy SEB.

         Ezzel a fájdalommal élem napjaimat. Élek, mert ajándékba kaptam, hogy küldetésemet ebben a világban betöltsem, végigfussam életem pályáját.

         Kábulatom és fájdalmam oka, a magyar nép helyzete és látványa. Az emberek közt járva, beszélgetéseiket akaratlanul is hallva, életminőségük romlását látva; a szegénység ijesztő növekedését, eladósodottságuk mértékét tapasztalva. Mégis hallgatnak, nem panaszkodnak, mintha minden rendben lenne otthonukban. A látszatot kifelé megőrizve, önuralmat erőltetnek magukra, belül viszont őrlődnek, amit jól lepleznek.

          Mindenki azt a látszatot akarja kelteni a másik felé, hogy ők jól megvannak: van munkahelyük, a gyerekek nem éheznek, nehézségek nélkül tudják őket taníttatni, képességeiknek megfelelő szinten, az orvosi ellátás sem okoz semmi problémát számukra.

         Ez a viselkedés, ez a maszk, ez a című színházi darab már országosan ismertté vált. Aki nyitott szívvel jár, tapasztalhatja hazánkban ezt a diszharmóniát. A nép igen nagy többsége jár ebbe a színi iskolába, ahol azt tanítják meg egymásnak, hogyan csapják be sorstársaikat, akikkel együtt szenvednek a nincstelenségtől, a munkanélküliségtől, az éhségtől!

         Szenvednek az önbecsapástól is, mert képesek magukkal elhitetni, hogy ez a gazdasági és szociális helyzet, amiben élnek, természetes, és majd pár év múlva jobb lesz! Annyiszor mondták már ezt nekik, hogy eljutottak odáig, hogy ezt a gondolatot elméjük saját termékének tekintik.

         Nem képesek felfogni, hogy egy tömeghipnózis áldozatai. Nem képesek megérteni, hogy az ország gazdasági, erkölcsi, jogi, lelki, szellemi jelenlegi állapota egy maroknyi csoport „MŰVE”! Pár száz ember áll e katasztrófa mögött, akik szándékosan tették azt hazánkkal, népünkkel, ami a mai állapotokhoz vezetett.

         Nem látják, hogy modern ország pusztítás és népirtás van folyamatban! Ma nem a Dunába lövöldözik a magyar embert barbár módon, hanem „civilizált” eszközökkel teremtenek olyan helyzeteket, amelyek a nemzet pusztulásához vezetnek! Lásd az oktatás,- egészségügy,- kistelepülések ellehetetlenítése,- az ország vagyonának elherdálása,- munkahelyek megszűnése, a középosztály felszámolása.

         Édesanyák, Édesapák vannak még ebben az országban? Szülők, nagyszülők, akik a gyermekeik, unokáik jövőjét, biztosítva akarják látni? Jobb, emberhez méltóbb életet akarnak számukra?   

         Magyar apák, és anyák szeretitek ti a gyermekeiteket, tisztában vagytok ti azzal, hogy még anyagi jólétben is elfér számukra a segítség?

         Mit jelent számotokra a gyermek, az unoka? Mit jelent szerintetek szeretni Őket? Mivel én más című színdarabot is nézek, ezért szívesen megosztom Veletek, hogy mit jelent szeretni!

         Nem jelenti semmiképpen azt, hogy fejeteket strucc-módjára porba dugjátok probléma esetén, főleg nem, ha azt a problémát nem Ti okoztátok, hiszen attól még nem lesz megoldás!

        Nem jelenti még a puszilgatást sem, hiszen éhes, beteg, ápolatlan gyermekednek, ezekkel nem pótolod az emberhez méltó életet. Előbb-utóbb megkérdezi tőled, hogy meg tettél-e mindent azért, hogy jobbra forduljon a család sorsa? Mit válaszolsz?

         Ha gyermeked nem is teszi fel a kérdést, a lelkiismereted nyugton hagy? Nem fáj odabent, hogy élhetnének a tieid is békésen, jóllakottan, szép ruhákban, művelten, egészségesen?

         Csak rajtad múlik, hogy változzon családod sorsa. Fel kell ébredned a hipnózisból, végiggondolni józan fejjel az országban történteket, eseményeket, a megoldásokat, és cselekedni gyermekeid, a jövő nemzedéke érdekében!

         Ha nem akarsz változtatni családod nyomorúságán, akkor nem nevezheted magad szülőnek, csupán egy utódot nemző párnak, akik magukra hagyják őket, nem gondoskodnak róluk! Hogy tudsz nyugodtan aludni Te Édesanya, amikor napról – napra egyre éhesebbek a gyermekeid? Hogy akarsz büszkén részt venni Te Édesapa gyermekeid diplomaosztó ünnepségén, amikor ma még az sem biztos, hogy az általános iskolát be fogja fejezni, hiszen több kilométerre hordják a buszok őket, ezért hajnalok-hajnalán kelnek, kimerültek, fáradtak?

         Ha minden, magát Édesanyának és Édesapának tartó szülő összefog, elérhetjük, hogy ez a Kormány lemondjon, új országgyűlési választásokat írjanak ki, ahol gyermekeink iránti felelősséggel választjuk meg azokat a képviselőket, akik őseink földjén Magyarországot építik, SZŰZ MÁRIA országát, és a magyar népet SZOLGÁLJÁK!

         Mire vársz magyar Édesanya, magyar Édesapa? Senki más nem oldhatja meg gondodat, csak Te magad. Amikor világra hoztad gyermekeidet, attól a pillanattól kezdve felelősséget is vállaltál sorsukért, életükért! Ha késsel és szuronnyal mennének gyermekeid ellen a szemed láttára, azt engednéd? Bizonyára nem! A gyermekeid életére törnek, a reformoknak nevezett népnyomorító intézkedésekkel! Nem látod? ENGEDED, MAGYAR ÉDESANYA, ENGEDED, MAGYAR ÉDESAPA?